Egy kis értelmezés

A gátlásos ember, olyan személy, aki nem tudja kifejezni vagy megvalósítani önmagát, mert ilyen vagy olyan korlátok megakadályozzák ebben.

Ha azt mondjuk valakire, hogy gátlásos, akkor legtöbbször a “szegény” szót is hozzákapcsoljuk. Pl.: Nem merte felkérni táncolni, mert annyira gátlásos szegény.

Tehát, aki gátlásos, az többnyire sajnálni való. Ugyanakkor, ha valakire azt mondják, hogy gátlástalan, az bizony már kemény kritikának számít, azt jelzi, hogy az illető mások érdekeivel vagy általános erkölcsi szabályokkal nem törődő, kíméletlen és féktelen, illetve túlságosan fesztelen, aggályoktól nem korlátozott, s bár ez utóbbi szerintem egyáltalában nem nevezhető rossznak, mégis a legtöbben annak tartják. Szerintük az a jó, ha valakiben kellő mértékű a gátlás amely megakadályozza az erkölcsileg káros cselekedetek elkövetésében.

Azt hiszem, azzal mindenki egyetért, hogy bizonyos gátakra / gátlásokra szükségünk van, hogy civilizált társadalomban élhessünk.

A természet megajándékozott minket olyan gátlásokkal, melyek az életünket vigyázzák. Ezek a gátak létfenntartó ösztönünkből fakadnak, s például félelmet keltenek bennünk, ha mélység tátong előttünk, vagy hirtelen dübörgő/erős hangot hallunk. Ezek jó gátlások, hiszen az életünket védik.

Másrészt viszont, gátlásaink nagyobbik része a neveltetésünkből fakad, s többet hátráltatják kiteljesedésünket, mint amennyit segítenek. Hiszen minek köszönhető, hogy a fenti példában említett fiatalember nem merte felkérni táncolni azt a lányt? Annak, hogy azt tanulta, hogy “nem elég jó”, “nincs esélye”, “úgyis nemet mondanak”, stb. Azaz telis-tele van olyan gátakkal, amelyek elvették az önbecsülését, s megakadályozzák abban, hogy a vágyai szerint cselekedjen.

No, ez az, amiért GÁTLÁSTALANUL lett a címe ennek az oldalnak.

Szeretném, ha minden kedves olvasóm felfedezné magában az olyan gátjait, amelyek hátráltatják abban, hogy megélje önmagát, hogy ki merje mutatni az érzéseit, hogy el merje mondani a véleményét.

Ha nem akarsz írni, olvasd  tovább az Igaz vagy hamis? bejegyzést! >>>

1. Gabi szerint:

   2011. szeptember 9. péntek - 08:45

   Szia Zsuzsó!
   Tudom, hogy nincsenek véletlenek, azért kerültem a honlapodra, mert ezek a dolgok foglalkoztatnak manapság engem is. Szegény anyukámmal vívok nagy csatákat arról, hogy hogy is álljunk hozzá az előttünk álló problémának: a munkakeresésnek. Próbálom győzködni, hogy változtatni kell az eddigi nyuszi hozzáállásomon, aminek nagy része neveltetésemből adódik, és ebben neki is segítenie kell azzal, hogy nem sopánkodik, nem mutogat vissza a múltba, hanem bízik bennem végre! Rengeteget számít, hogy az ember környezete megerősít vagy elbizonytalanít önmagamban. Most, hogy 51 évesen lapulevelet kötöttek a talpamra, szeretném ezt a magam és családom javára fordítani és változtatni, méghozzá gyökeresen. Egy lapulevél akár szörfként is használható, siklani új távlatok felé, de ehhez szakítani kell az eddigi gyakorlaton: mindent lenyelni, a szőnyeg alá söpörni, panaszkodni, de nem tenni semmit azért, hogy jobb legyen. Köszönöm, hogy olvashatlak. Szép napot!