Érzések és érzelmek
Míg gondolataink az elménk szülöttei, érzéseink azok, melyek a lelkünkből, igazi önvalónkból erednek. Ám mi emberek úgy hisszük, azért vagyunk a “teremtés koronái”, mert az “eszünket” használjuk. Hogy is szól a mondás?
“Gondolkodom, tehát vagyok.”
Érezni az állatok is tudnak, ezért a szív hangját nem tartjuk fontosnak. Mifelénk az elme képességei mutatják meg, hogy mennyit érünk. Pedig az elme képtelen boldog lenni!
Ha megkérdezel valakit, hogy mi a legfőbb vágya, mit szeretne leginkább elérni, 90%-ban azt a választ kapod, hogy “boldog akarok lenni!” De hogyan lehet boldog az, aki csak az eszét használja döntéseihez?
És ez csak egyetlen érzelem a sok közül, melyek megtapasztalása életünk valódi célja. Na, de ha még azt is elhanyagoljuk vagy épp elfojtjuk, amire oly nagyon vágyunk, akkor hová lesz a többi?
Megéled a haragodat vagy a bánatodat?
Elismered a félelmeidet vagy a reménytelenségedet?
Te mit kezdesz az érzéseiddel?
3 Hozzászólás 
Nekem is van véleményem... 
Az érzelmek életünk minőségének teremtői is. S ha mágiában gondolkodsz, akkor különösen fontos, hogy ezzel tisztában légy!
Engem túlságosan is az érzelmeim vezérelnek. Legalábbis mások azt mondják, hogy túlságosan átengedem magam az érzelmeimnek. Pedig tapasztalatom szerint ez az egyetlen módja annak, hogy valóban a jelenben tudjak élni.
Az egyik tanítóm egyszer azt mondta, “nincs azzal baj, ha sírsz, csak légy olyankor maga a szomorúság”. Én így igyekszem élni, ha nevetek, maga vagyok a megtestesült boldogság, ha szomorú, sokszor még az ég is velem sír.
Ezt nagyon jól teszed, kedves Berkenye! A tanítód jó tanácsot adott neked. Ha mindig így teszel, akkor elmondhatod magadról, hogy valóban megéled életed minden pillanatát. De remélem ezt te magad is így érzed és gondolod, s nem csak “mások mondják” rólad. Hisz végülis ez a legfontosabb.