Hazugság vagy csak önámítás?
“A világ körülötted csak illúzió.”
Ha foglalkoztatnak spirituális témák, akkor biztosan számtalanszor hallottad, olvastad már e fenti mondatot. Talán mondtad is már. De vajon el is gondolkodtál már rajta, hogy mit is jelent ez valójában?
Az illúziókról az általános közvélemény azt tartja, hogy azok a vágyunkból fakadó pozitív elképzelések, melyek legfeljebb annyiban károsak, hogy csalódást okoznak, amikor nem teljesülnek.
De ha illúziókban ringatjuk magunkat, akkor egyben hazudunk is magunknak, vagy finomabban kifejezve a dolgot önámítást követünk el? És vajon miért teszünk ilyet?
Hallgasd meg, mit mond erről A.J. Christian:
Kételkedj tehát mindenben amit látsz, hallasz és érzel? IGEN és NEM! Amit látsz vagy hallasz, lehet hazugság vagy illúzió, de az érzéseid nem csapnak be, amennyiben valódiak. Ugyanis képesek vagyunk az érzéseinket is manipulálni úgy, hogy hamisak legyenek.
Például, ha eléd tálalnak egy ujjnyi vastag hernyókból készült pörköltet, undort érzel még mielőtt megkóstoltad volna. Az undor ugyan egy érzés, de ebben az esetben az elméd fakasztotta, s így nem igaz. Hiszen, ha bekötik a szemed, s úgy megkóstolsz egy falatot ebből a “különleges” ételből, lehet, hogy ízleni fog, s a kellemes élmény hatására még élvezheted is. Aztán, ha megtudod mit ettél kétféleképpen reagálhatsz: 1./ nyitott vagy az újra, és elfogadod, hogy az eddigi hiedelmeiddel ellentétben ez jó volt; 2./ uralkodnak rajtad a rögzültségeid, elborzadsz, utálni kezded az egészet, netán ki is hányod, mert túlságosan is ragaszkodsz a benned felgyülemlett hazugságokhoz.
Egyenlőre gondolkodj el ezen, mert a folytatás már egy magasabb szinten érthető csak.
De türelem, annak is eljön az ideje!
2 Hozzászólás 
Nekem is van véleményem... 
Azért nem szabad csak úgy hátat fordítani az elme kerálta illúzióknak. Meg kell vizsgálni ezeket, hiszen vannak olyan “előítéleteink”, melyek jogosak.
Például én egészen kicsi gyerekként is féltem a pókoktól, egészen pontosan a keresztes pókoktól (a többi fajta hidegen hagyott). Ez már csak azért is érdekes, mert egyébként állandóan undoríóbbnál undorítóbb férgeket, lárvákat és egyéb borzalmakat hurcoltam haza, hogy elsápadó édesanyám orra alá dugjam és bemutassam, mint Bélát, az új háziállatomat. Nem is nőttem ki a bogarak iránti rajongásomat, a mai napib megállok megcsodálni egy szép rózsabogarat, lótetűt vagy éppen darazsat.
Kamasz koromban véletlenül sikerült hozzáérnem egy kiránduláson egy keresztes pókhoz, ami meg is csípett kicsivel a bal könyököm alatt. Fél óra múlva már úgy be volt dagadva a csípés, hogy a könyökömet sem tudtam már behajlítani. Pokoli fájdalmat éreztem az egész karomban és pár órával később már lázas voltam. A kórházban kiderült, hogy nagyon heveny allergiás reakciót vált ki szervezetemből a keresztespókok mérge.
Szóval az “irracionális, elme-kreálta” félelmem (vagy ha úgy tetszik előítéletem) valójában jogos önvédelem volt…
Ezért gondolom, hogy nem szabad csak úgy hátat fordítani ezeknek az “illúzióknak”.
Jogos önvédelem volt, ebben egyetérthetünk, hiszen nem is lehet egy érzés jogtalan.
De vajon azért féltél, mert előrelátó képességednek köszönhetően tudtad, hogy rád ilyen hatással van a pókcsípés, vagy a félelmeddel tetted valóságossá a pókcsípés hatásait?