Ezen a honlapon sok olyat állítok, melyeket remekül lehet cáfolni, s nem biztos, hogy azt mondanám, hogy annak, aki másképpen látja a dolgokat, nincsen igaza. Az általunk megélt igazság ugyanis relatív, – ahogyan Einstein szerint az idő, – mindenki a maga szempontjából látja. Így, ami az egyik nézőpontból igaz, a másikból hamis.
A napokban valaki a tanácsomat kérte, hogy az alábbi idézet szerintem helyes-e. nem tudom kitől származik e szöveg, de idézem:
Az Isteni Kettősség szabálya szerint igenis lehetséges, hogy két tökéletesen ellentétes igazság egy időben és egy helyen álljon fenn.
A bolygótokon élő emberek jelenleg nehezen fogadják el ezt az álláspontot. Szeretik, ha meghatározott szabályok veszik körül őket, és hajlamosak azonnal elvetni mindent, ami nem illeszthető be a világról alkotott szabályszerű képükbe. Ezért aztán, amikor kétféle valóságba ütköznek, és ezek látszólag ellentmondanak egymásnak, az emberek szinte azonnal levonják azt a következtetést, hogy a két állítás közül az egyik hibás, hamis, rossz. Nem csekély érettség kell ahhoz, hogy lássák és elfogadják az igazságot, azaz hogy mind a két állítás igaz lehet.
A válaszom az volt, hogy teljes mértékben egyetértek ezzel, hiszen a valódi igazságok paradoxona az , hogy az ellentétük is igaz.
Hogy miért? Íme néhány példa:
És persze még rengeteg hasonló példát lehetne itt felsorolni. Az igazságnak mindig legalább két oldala van, bár olykor az is előfordul, hogy még több, aszerint, hogy hányféle nézőpontból vizsgáljuk.
Tudnál ilyen példákat Te is? Akkor írj!
6 Hozzászólás
Nekem is van véleményem...
Nem tudom miért, de nekem ezen írásod kapcsán a Yin-Yang szimbólum jutott eszembe. Tökéletesen megjeleníti az itt olvasható dolgokat.
Csak egy meglátás: Tehát ha jól értelmezem, akkor a “teremtett” valóságaink, azért alkotnak, egy többé-kevésbé koherens világot, mert mindannyian bizonyos sablonok (elvek, morál, hagyomány, tudományos ismeretek, stb)alapján alkotjuk meg a sajátunkat? Holott arra is képes vagyok, hogy az én világomban nyugaton keljen fel a Nap?
A nyugat és a kelet csak egy elnevezés magyarul. De hívhatod bárhogyan őket, attól a nap még ugyanott kel fel, és nyugszik le.
Az viszont már más kérdés, hogy vajon arra is képesek lennénk-e, hogy visszafelé éljünk az időben, ezzel megfordítva a nap menetét?
Papa Halfnite-nak:
Ez most rettenetesen elcsépelten fog hangzani, mert mostanában mindenki a / filmből megtudhatott a témáról….
A kvantumfizikai elvek szerint egy történésnek nincsennek eleve elrendelt következményei. Egészen egyszerűen rettenetesen kicsi esély van arra, hogy másképp történjenek a dolgok. Ha leejtek egy poharat, a legnagyobb valószínűség szerint az le fog esni, ám van egy egészen kicsike (valójában szinte elhanyagolhatóan kicsi) esély arra, hogy a pohár felfelé fog repülni és a padló helyett a plafonon landol.
Ha az emberek ilyen “ráhagyással” hinnének a fizika törvényeiben és olyan megszokott dolgokban, hogy a Nap keleten kel és nyugaton nyugszik, akkor sokkal több csodának lehetnénk tanúi, hiszen az emberek tudata bizonyíthatóan hatással van a fizikai világra. Csak el kéne kicsit szakadni az ok-okozat szülte elvárásainktól és csodálatos dolgok történnének…
Azt hiszem, hajnali háromkor már hanyagolnom kéne a Copy-Paste módszert…
Az első bekezdést nem ide szántam. Bocsánat!
“Létezik szabad akarat.”
szerintem ez az állítás csak igaz (persze sok mindentől függünk, például gyerekként szülöktől, majd államtól, fizikai törvényektől..), ennek ellenére mindig van választás, viszont a következményeket nem tudod kikerülni, tehát ha leugrasz a 100. emeletről, az szabad akaratodból történt, de a következménye hogy meghalsz, vagy legalábbis igen megsérülsz, mert a gravitáció nem függ a szabad akaratodtól, és bármennyire is elszakadsz az ok okozati viszonyoktól, nem fogsz felemelkedni a 150.emeletre.
Azt pedig ha vk legyőzi a gátlásait (harmadik példa) nem nevezném gátlástalanságnak, tehát csak a fogalmakat kell letisztázni, és máris feloldódik a látszólagos ellentmondás.
A nap meg ugyanazt az utat teszi meg évezredek óta, ha fejre állunk is erőlködésünkben, vagy elszakadnak gondolataink a fizikai törvényektől, mert így van teremtve.
Egyrészt attól függ ki szemléli a dolgokat. De ezen túl is jó filozófiai kérdés ez.
Másrészt attól függ milyen rendszerben vizsgáljuk a kérdést. Van az egy értékű logika, ahol minden igaz. Ez volt az isten akarata. Ami van, azt kell elfogadni.
Aztán jött a képbe a kétértékű logika ami alapján valami vagy igaz vagy hamis.
Manapság ez sem igazán működőképes már, hiszen ezek az abszolutomok elérhetetlenek. Úgy lehetne mondani, hogy a dolgok inkább igazak, mint hamisak vagy fordítva.