Hűtlenség vagy szabadság?

A minap egy honlapon néhányan azon témáztunk, hogy “Szabad-e félrelépni?”. A többség természetesen egyértelműen amellett kardoskodott, hogy egy párkapcsolatban a hűtlenség (ami alatt egy harmadik személlyel való szexet értik) a lehető legnagyobb bűn, és ilyesmire még csak gondolni sem szabad. Én viszont nem értek egyet e többséggel.

Szerintem a mai világban nem a félrelépés a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk párkapcsolatainkban. A gond inkább ott van, hogy bár a XXI. században vagyunk, mégis 100 évvel ezelőtti szabályok szerint akarunk együtt élni a párunkkal. Még mindig a “mesék házasságát” akarjuk megvalósítani, ahol ugyebár az esküvő utáni időkről csak annyit tudunk, hogy “boldogan éltek, míg meg nem haltak”.

Az emberek többségében úgy hiszik, hogy a párjuk a “másik felük”. Azaz félembernek képzelik magukat, s mikor párkapcsolatra kötelezik el magukat, úgy gondolják, hogy ketten alkotnak majd egy egészet. Ám ezen a világon az emberek nem csak “felek”. Vannak háromnegyedek és egyharmadok, netán tizedek, vagy nyolcadok, s elvétve akadnak egészek is.  Úgyhogy, ha már tördeljük emberi lényünk mértékét, és kettőből egy egészre törekszünk, a párválasztásnál arra is oda kéne figyelni, hogy a “háromnegyed” ne “felet” vagy “tizedet” válasszon, hanem egy “egynegyedes” embert, mert így lesznek ketten egy egész. Ugye milyen örülten hangzik?

Főként, ha belegondolunk, hogy az ember élete folyamán folyton változik, így az, aki eddig “háromnegyed” volt, ha fejlődik, eljuthat akár az egészig is, de ha nem, akkor esetleg hamarosan fél lesz belőle. S akkor ott a nagy kérdés, hogy a “negyedes” párja, vajon milyen irányba halad? Ha ellentétes irányban változnak ugyanannyit, akkor fenn tudják tartani az “egész” állapotot, de ha együtt fejlődnek, vagy épp visszafejlődnek, akkor lőttek az “egész” állapotnak, és felborul a kapcsolat.

Épp ezért a legbiztosabb és legjobb kapcsolat, ha két “egész” alkot párt. Nem azért, hogy egymást kiegészítsék, hanem azért, mert jó együtt!

Két “egész” kapcsolatában a fejlődéstől egyikük sem lesz több, de ha netán a pár egyik tagja kicsit visszalépne fejlődésében, akkor a másik könnyedén segíthet neki a helyrerázódásban. A kapcsolatuk nem megkötéseken alapuló szerződés, hanem maga a szabadság, ahol a két fél szabad akaratából van a másikkal, s nincs szükség “hűségfogadalmakra”. No nem azért, hogy aztán bármikor megcsalhassák egymást! Két egész kapcsolatában ugyanis ilyesmi fel sem merül. Egyrészt azért, mert ha nem tesznek ígéretet az örök hűségre, akkor nincs mit megszegni, másrészt azért, mert két egész kapcsolatba lépése oly kielégítő mindkét fél számára, hogy ott semmi keresnivalója nincs egy harmadiknak.

S most persze felteheted a kérdést, hogy milyen az “egész” ember?

• Először is, az “egész” ember, képes egyedül is boldognak lenni, azaz nincs szüksége másra a boldogságához.
• Azért dönt a párkapcsolatban élés mellett, hogy mással is megossza saját örömét.
• Döntésének oka lehet még persze az is, hogy gyermekük legyen, akit a lehető legjobb szellemi és érzelmi körülmények biztosításával, együtt nevelnek fel.
• És persze egy “egész” ember tisztában van a szeretet / szerelem jelentésével, meg is éli azt, s nem a ragaszkodás, a tulajdonlás vagy kisajátítás a célja.
• Az “egész” ember szabad, s ezt a szabadságot mindenki más számára is megadja.

S Te mit szólsz mindehhez?

1. egy erdeklődő szerint:

   2011. június 22. szerda - 14:29

   a lehető legnagyobb bűn, és ilyesmire még csak gondolni sem szabad. Én viszont nem értek egyet e többséggel.
   - ezt a részt nem találtam feloldva.
2. Zsuzso szerint:

   2011. június 22. szerda - 14:46

   Kedves Érdeklődő!

   Vajon mit nem találtál “feloldva”? S szerinted mi a többség véleménye, amivel nem értesz egyet?
3. egy erdeklődő szerint:

   2011. június 23. csütörtök - 07:17

   kérdésre kérdés?

   Másodszorra olvasva megtaláltam a választ.

   A gondom talán az volt, hogy a házasság nem 100-vel ezelőtt találmány és főként nem az a minta, ahogy elszúrják.

   Szerintem úgy kell megélni, ahogy kitalálták és akkor nem nyűg, hanem védettség lesz.
4. Zsuzso szerint:

   2011. június 23. csütörtök - 11:03

   Kedves Érdeklődő!

   Azért tartalmazott a válaszom kérdéseket, mert szerettem volna pontosan megérteni azt, hogy mire gondolsz, hiszen csak úgy tudok valóban a Te gondolataidra válaszolni. Ez nem sikerült. Ám ez az újabb hozzászólásod már világosabb. Ezek szerint Te híve vagy a hagyományoknak, s bár az életünk merőben más és folyton változik, hiszel a “régi, jól (?) bevált” dolgokban.
   Nem vagy ezzel egyedül!
   S mielőtt még azt hinnéd, hogy bármi bajom lenne a házastársi hűséggel (25 évet töltöttem el így!), csak annyit szeretnék írásom magyarázatául még felhozni, hogy a dolgok újragondolása, a többféle nézőpont megismerése leginkább arra szolgál, hogy az ember eldönthesse, hogy mi a saját nézete. Az, amit valóban önmaga számára a legjobbnak talál, s nem csak a hagyományokat követve elfogad.